3.fejezet~A randi

 Ma reggel megnéztem a twitterem.Ez volt az első dolgom :).De szomorúan kattontottam rá a jobb felső sarokban lévő X-re,mert Loui nem követett be.Ez után felnézte a facemre is.Láttam,hogy Lola fönt van,ezért gyorsan rá írtam.

Kiléptem,és elmentem zuhanyozni és hajat mosni,még mielőtt Lola jön.Köntösbe és a fejemre csavart törülközővel léptem ki a fürdőszobából,mikor éppen csöngettek.Azt gondoltam Lola az,így nyugodtan nyitottam ajtót.Aztán elvörösödtem mikor megláttam,hogy az ajtóban szintén rákvörös fejjel Louis áll.
 -Ööö...khm...aztaa-dadogott,és látam,hogy tekintetével végig néz rajtam
 -Mit akarsz?-kérdeztem
 -Hát a telefonod,nem kapcsolható-mondta
 -Lehet,hogy lemerült.Ezért jöttél,hogy ezt elmond?-kérdeztem
 -Ez csak egy indok,amiért eljöhettem-mosolygott,én meg kérdőn néztem rá-Kellett egy indok,amiért idejöhetek.Nagyon úgy veszem észre,hogy már nem bírsz úgy engem,mint régen...-mondta
 -Hogy érted ezt?-kérdeztem halkan
 -Szóóvaall...öhm...Én úgy vettem észre,hogy...te...régebben...szóval één...te belém...szóval...
 -Igen.Beléd voltam esve-mondtam hidegen-De ne aggódj,mostmár megszabadultál attól az idegesítő kislánytól,aki sosem hagyott békén-mondtam
 -Sose zavart az a kislány.Ez a gyönyörű nő,pedig már végképp nem!-mondta kedvesen,mire végre elmosolylodtam
 -Engem viszont,ez a helyes pasi mindig is zavart-mondtam
 -Mi?Miért?-kérdezte élesen
 -Mert sosem vett észre engem...
 -De most észre vett...És szeretne elhívni rndizni-mondta,és látszott rajta,hogy tökre zavarban van.
 -Oké-mosolyogtam
 -Hétre érted jövök-kacsintott,majd el is ment.Hatalmas vigyorral csuktam be az ajtót,és gyorsan felrohantam a szobámba.Legnagyobb meglepetésemre,Lola ült törökülésbe az ágyamon.
 -Hát te?-kérdeztem
 -Hát én!-vonta meg a vállát.Gyorsan felöltöztem,és leültem az ágyra Lola mellé,majd elmeséltem neki a tegnap estét,és a ma reggelt is.Egyébként hozzá tenném,hogy Lola képes volt pizsamába átjönni :).Gyorsan megszárítottam a hajam,kajáltunk,felöltöztünk,és el is mentünk vásárolni.
Az összes zsebpénzem erre a ruhára költöttem:

Lola meg csak úgy vett egy gatyát,meg egy felsőt,ami mellesleg tök jól néz ki...majd kölcsön kérem...:


















Mire végeztünk a vásárlással,és még kajálni is elmentünk,addigra már majdnem fél öt volt.Gyorsan hazamentünk és elkezdtem készülődni.Lola segített a sminkemben és a hajam meg csak lazán kiengedtem.Éppen,hogy kész lettem,már csöngettek is.Ajtót nyitottam.Louis csak egy sima naciba és egy csíkos fölsőbe,volt,míg én totál kiöltöztem.
 -Hű,jól nézel ki!-mondta,és nyomott egy puszit az arcomra.Megfogta a kezem,és elindultunk a kocsija felé-Hova szeretnél menni?-kérdezte
 -Öhm...nem tudom...nekem mindegy-vontam meg a vállam
 -Oké-mondta,azzal el is indult.Már vagy negyed órája mentünk,mikor már tökre kiváncsi lettem,nem bírtam tovább,megszólaltam
 -Na,akkor most egészen pontosan,hova is megyünk?-tettem fel a kérdést
 -Ide!-mondta,azzal meg is állt a kocsival.Leparkol,és kiszálltunk.Egy gyönyörű szép parkba értünk,aminek a közepén egy szökőkút volt.Alig volt ott valaki.Színes volt és nagy és...és egyszerűen csoda szép.Levettem a cipőmet,és a fűre lépve,mint egy dilis el kezdtem rohangálni.Louis először csak mosolyogva nézett rám,aztán egyszer csak ő is megindult felém,majd megragadva a derekam,fölkapott a levegőbe,és pördült velem egyet.Letett maga elé.A szemembe nézett,.Nagyon közel volt hozzám.Egyre közelebb jött,majd hirtelen....megcsikizett.Én elkezdte rohanni előle,ő meg futott utánam.Aztán,mikor elkapott,én kezdtem el őt csikizni,majd elfutottam.Sokáig el voltunk így,míg a végén totál elfáradtunk.Leültünk egy kisebb dombra.Aztán, elkezdett esni az eső.
 -Hát ezt nem hiszem el!-háborodtam fel hirtelen
 -Mi van?-kérdezte
 -Nem látod?Esik az eső!-mutattam fel az égre
 -De látom.És?-vonta meg a vállát,és nyuogdtan üldögét tovább.
 -Na gyere,menjük!-ragadtam meg a csuklóját,és megpróbáltm felállítani,de nem tudtam.Tiszta erőböl húztam,de nem sikerült
 -Huh,sportolnom kéne valamit...-fújtam ki magam,majd kezdtem volna újból húzni,mikor ő megragadta erősen a kezem,és magára rántott.Az ölébe estem,és továbbra is fogta a kezem.Hirtelen magához szorított,nagyon erősen,majd el is engedett.Kitűrte a szememből a hajam,és most végre tényleg...megcsókolt.A végén kiszedte az egyik hajszálamat a szájából,mire mindkettőnkből kitört a röhögés.Még egy kicsit beszélgettünk,majd haza indultunk,hozzáteszem csurom vizesen.Az ajtóba is már csókkal köszöntünk el.Becsuktam az ajtót és megfordulva láttam,hogy ott áll Lola a nappali kellős közepén és mosolyogva néz felém.
 -Hát te?-kérdeztem megint csak
 -Hát én!-vigorgott
 -Itt alszol?-kérdeztem
 -Aha...-vonta meg a vállát.Persze,hajnalig dumáltunk,és elmeséltem neki mindent.(...)

2.fejezet~Egy szép este

 "Éppen ezért kellett rohanni.Berontottam az ajtón és a tömegbe Lolát kezdtem keresni. Meg is találtam,és sírva borult a nyakamba.
 -Jesszusom mi van?-kérdeztem rémülten,ő meg csak sírt és sírt,de úgy,hogy azt hittem kiszakad a tüdeje,,
 -Brady-makogta alig érthetően
 -Mi? Mi van Bradyvel?-kérdeztem,miközben egy pillanatra hátrakaptam a fejem,Louisra,aki időközben utolért engem és mögém jőve megfogta a vállam.
 -Ott!-mutatott oldalra,majd odakaptam a fejem.Brady két csajjal táncolt,fogdosta őket,lesmárolta őket,meg hasonlók.Lola nagyon érzékeny az ilyenekre,sőt talán mindenre,ami nem szivárvány és póni.
 -Gyere szépen!-fogtam meg fél kézzel a vállát,és elkezdtem kifele vezetni.A másik kezemet Louis ragadta meg,aztán már ő vezetett ki mindkettőnket a hatalmas tömegből.
 -Haza vigyelek titeket?-kérdezte
 -Az jó lenne-sóhajtotam,majd adtam egy zsepit Lolának.Én ültem elől,Lola meg hátulról a két ülés között előredugta a fejét,és nézte az utat.Egyébként az út végig szótlanul telt.Lola néha törölgette a szemét,majd olykor sejtelmesen rám vigyorgott és a szemével Louisra mutatott.Hát ő egy ilyen lány.Én is ilyen vagyok,de néha nem tudom magam jól érezni.Ezt szeretem Lolába,hogy bárhol jól érzi magát,és a rossz kedves sem tart tovább két percnél.Hamar hazaértünk.Leparkoltunk Loláék háza előtt.Bekísértem,majd mikor ki jöttem Loui még mindig ott állt a kapuban.
 -Én itt lakom a szomszédban.Szerintem haza találok-mondtam
 -Nagyon sokat változtál-sóhajtott
 -Oké,na szia-mondtam és sarkon fordultam,de ő megragadta a csuklómat,és óvatosan visszarántott
 -Amerikába a telefonom beleesett egy tóba.Ne kérdezd,hogy sikerült...
 -Meg se lepődöm...-forgadtam a szemem
 -Csak,hogy tudd,ezért nem hívtalak,mert nem volt meg a számod.Facebookot nem csinálhattam magamnak, a rajongók miatt,twitteren meg nem láttalak-hadarta
 -Talán azért mert nincs-azzal a zsebéhez nyúltam,mire ő tök furán nézett rám,és kivettem belőle a telefonját.Vissza is adtam neki,mert nem tudtam a feloldó kódját :D.Feloldotta és visszaadta.Meg se lepődtem az IPhone 5-ön.Beírtam a névjegyzékbe a számom,és a nevem,és felhívtam magam.A saját telómba elmentettem az ő számát.
 -Ezt az önállóságot...-mondta röhögve Louis,miután visszaadtam a telefonját-Nem változtál!
 -Na most már tényleg megyek-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára,és be is  mentem
 -Hát te meg?Azt hittem tovább leszel-mondta anyu a konyhából.Én csak elmosolyodtam és egyszerűen nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról.Felrohantam a szobámba,felvettem a pizsimet és gyorsan regisztráltam twitterre :) .De nem követtem be Louist.Az túl nyomulós lenne :D.(...)

1.fejezet~A buli

 -Na mi van liba,készen vagy?-nyitottam be,Lola szobájába.Ma este buliba készülünk.Nem is akármilyen buliba.'Végre kijártuk a gimit' buliba.

 -Igeen!-mondta-Amúgy,meg,hogy jöttél be?-kérdezte
 -Háát...tudod ez nagyon bonyolult.Az egész úgy volt,hogy éppen elindultam hozzátok,mikor megtorpantam a kapu előtt,és eszembe jutott egy hatalmas kérdés. 'Hogy fogok bejutni'.Na ekkor felhívtam az egyesült államok elnökét,és elmeséltem neki,hogy mi történt.Ő kiküldte a hadsereget.A vállamra és a hasamra kötöttek egy kötelet,majd néhány óra alatt átemeltek a kerítés fölött. Azt hittem végem,de úgy voltam vele,hogy érted megéri.Na szóval.Akkor megláttam egy nagy medvét és...-meséltem,majd szemügyre vettem,Lolát,aki tágra nyílt szemekkel figyel,és hallgatja izgalmas történetemet
 -Éés?-kérdezte halkan
 -És...Ahj Lo,ne csináld ezt,basszus,becsöngettem és anyud kinyitott az ajtót-mondtam,majd mindkettőnkből kitört a röhögés.-Na mehetünk?-kérdeztem
 -Aha-bólogatott.Lerohantunk a lécsőn.
 -Szia anyu!-köszönt el Lola
 -Szia Amanda!-köszöntem el én is Lola anyukájától
 -Brady!-szaladt oda boldogan Lola Bradyhez,mikor kiértünk.Már majdnem egy éve járnak.Nekem ebből annyi hasznom van,hogy boldognak láthatom a legjobb barátnőm,meg az,hogy Brady szokott minket furikázni kocsival.Az igazat megvallva nekem még sosem volt komoly kapcsolatom.Akár hányszor egy randin vagyok,vagy egy srác bókol nekem,mindig Louis jár az eszembe.Elképzelem...mintha ő mondaná nekem a bókokat.Mintha vele randiznék.De sajnos ez nem így van.Talán nem is mennék el vele.Nem hívott fel,csak eltűnt.Köszönés nélkül kilépett az életemből.Most kezdek csak túllépni rajta,pedig már több mint két éve volt.Jaj,hogy én mennyit sírtam,mennyit szenvedtem emiatt.De most már kezdek tovább lépni.Szerencsére.
Na de vissza a valóságba.Lola boldogan ugrott,barátja nyakába,majd be is szálltunk a kocsiba. 
Negyed óra múlva meg is érkeztünk egy közeli szórakozóhelyre.
Már órák óta ott voltunk.Éppen a bárpultnál ültünk és iszogattunk Lolával.

 -Te,hallod!-bökött oldalba,mire közelebb hajoltam hozzá,hogy a hangos zenétől,halljam amit mond-Az ott nem Louis Tomlinson?-mutatott rá egy srácra.Oda néztem.Jesszusom!Tényleg ő volt.Egy csajjal táncolt,majd megcsókolta.Néztem őket,majd lassan könnybe lábadt a szemem,és tolongva elmentem a szórakozóhely hátsó ajtajáig.Nem volt kint senki.Farkasordító hideg volt.Nem fújt nagyon a szél,csak egy kicsit,de még az is csípősen hideg volt.Nekidőltem a falnak,majd lassan lecsúsztam a földre.A tenyerembe temettem az arcom és csöndesen sírdogáltam. Egyszer csak kicsapta valaki az ajtót.Nem mertem fel nézni.Ketten voltak.Csak hallgattam,hogy mit beszélnek.Először még nem vettek észre.

 -Haver, még egyszer nem rángatsz ki cigizni abba biztos lehetsz-mondta egy ismerős hang.

 -Nyugi már.Nem megy haza az a csaj-mondta egy másik férfi hang

 -De,tökre dögös-vitatkozott az ismerős hang

 -Na és azt hiszed,ha visszamész,még emlékezni fog rád.Annyira részeg,hogy a memóriája megegyezik a nullával.Amúgy.Lehet,hogy rajtam is eluralkodott az alkohol,de az ott nem egy csaj?-mondta a mélyebb hangú srác,és a másik tekintetét is éreztem magamon.Odajött hozzám,és az egyik kezemet kivettem az arcom alól, felállított.Igen.Louis volt az.Először döbbenten nézett rám,majd elmosolyodott,és szorosan átölelt.

-Jamie!-szorított magához.Viszont én nem mondtam semmit.Elengedett.Már csak a két hideg kezemet fogta.Könnyes volt a szemem ami fel tűnhetett Louisnak,mert rá is kérdezett-Mi baj?Csak megráztam a fejem,majd ösztönből újra átöletem.A vállam fölött éreztem,hogy valamit tátog Zaynnel

 -Na én,asszem be megyek-mondta Zayn,és látszott rajta,hogy egy kicsit zavarban van-Szerintem,te is kísérd őt be,mert megfagy-azzal be is ment
 -Ööö...-kezdte Loui,de én közbe vágtam

 -Nem kell kísérned sehova.Inkább haza megyek-mondtam halkan,és már el is indultam kifelé.Az utcák kihaltak voltak.Sehol senki.A hideg aszfalton lépkedtem,a szél meg a fülembe süvített.Remegő gyomorral mentem végig az utcán,majd egy mozdulattal leültem a buszmegálló padjára.Körbe néztem és a buszmegálló felé egy,magas férfi közeledett.Sötét volt,ezért nem láttam tisztán.A táskámért akartam nyúlni,mikor rémülten észre vettem,hogy nincs is nálam.Otthagytam a földön.Hát ez nagyszerű!Egyre közelebb jött,majd szép lassan kitisztult előttem az arca. Megkönyebbülten láttam,hogy Louis az.A kezembe nyomta a táskámat,majd,lazán nekitámaszkodott az oszlopnak és csak szótlanul nézett...engem.
 -Mi van?-kérdeztem végül,mikor tekintete már lyukat fúrt belém
 -Csak egyszerűen jó téged nézni-mosolygott,mire éreztem,hogy kissé megszédültem-Tudod...-kezdett el sétálgatni-Megrémiszt ez az oldalad.Én nagyon remélem,hogy még mindig az az őrült lány vagy,aki voltál...
 -Általában az vagyok-szóltam közbe mosolyogva,majd lehajtottam a fejem
 -Ha te egy 'hiperaktív' lány vagy...akkor...Le vagy törve valamiért igaz?-próbált Loui a szemembe nézni
 -Igen.Talán.De ez nem igazán tartozik rád
 -Márpedig,addig követlek mindenhova,amíg el nem mondod-jelentette ki
 -Huh,akkor híres leszek.'A 18 éves,teljesen átlagos lány,aki mindenhova Louis Tomlinson kíséretében megy.'-idéztem fel,mintha újságcikk lenne.Loui elmosolyodott,majd leült mellém.
 -Most komolyan-mondta
 -Nem szeretném elmondani senkinek.Illetve csak...Jézusom,Lolát ott hagytam a részeg disznókkal!-ijedtem meg,majd felpattanva elkezdtem szaladni visszafelé.Vagyis szaladtam volna,ha nem tört volna ki a második lépésnél a magassarkúm sarka.Levettem a lábamról mindkettőt,majd a jég hideg aszfalton szedtem a lábaimat.Ez azért ilyen sürgős,mert Lola köztudottan nem egy piálós csaj,és a részeg srácokat pedig mágnesként vonzza.Ez egy olyan különös tulajdonsága.Ilyenkor már az összes ottani ember holt részeg,és Brady is felszívódott. Éppen ezért kellett rohanni.Berontottam az ajtón és a tömegbe Lolát kezdtem keresni. Meg is találtam,és sírva borult a nyakamba.
 -Jesszusom mi van?-kérdeztem rémülten,ő meg csak sírt és sírt,de úgy,hogy azt hittem kiszakad a tüdeje(...)

Bevezető

 Még emlékszem...Én nyolc éves voltam,Louis meg tizenegy.Szomszédok voltunk.Ugyanolyan,idióták.Szerelmes voltam belé.Ő meg csak egy kislányként nézett rám.
 Tizenöt voltam.Louis tizennyolc.Még ekkor is kislány voltam a szemébe.Annak ellenére,hogy,már nagyon nem éreztem magam annak.Még ekkor is szerettem.Együtt hülyültünk,évekig.Mi voltunk a gimi idiótái.Szerettünk azok lenni.Aztán elment az x faktorba.Eltűnt az életemből.Mindig azt hittem,ha találkozunk,akkor még azt is meggondolom,hogy köszönök-e neki.De ez mégis másképp alakult.